A nagy-frekvenciás hegesztés egy szilárdtest-ellenállásos hegesztési módszer, amely 10–500 kHz-es nagy-frekvenciás áramot használ, hogy ellenálláshőt hozzon létre a munkadarab illesztési felületén, így létrejön az atomok közötti kötés nyomással vagy anélkül. Alapvető fizikai hatásai a bőrhatás és a közelség hatás.
A nagy{0}}frekvenciás áram munkadarabba való bevezetésének módja alapján a nagy-frekvenciás hegesztés főként kontakt-nagy-frekvenciás hegesztésre és indukciós nagy{3}}frekvenciás hegesztésre oszlik. Az érintkező nagy-frekvenciás hegesztésnél a nagy-frekvenciás áramot mechanikus érintkezés útján továbbítják a munkadarabhoz; indukciós nagyfrekvenciás{7}}hegesztésnél a nagy-frekvenciájú áram egy külső indukciós tekercs csatolóhatásán keresztül áramot indukál a munkadarabban.
A nagy{0}}frekvenciás érintkezési hegesztés előnyei a kis hatástalan áramsöntés, a nagy hatásfok, a kis hőhatás-zóna, a körülbelül 8–1270 mm átmérőjű csövek hegeszthetősége és a 100–120 m/perc hegesztési sebesség. Az indukciós hegesztés előnyei az elektródanyomás vagy fogyasztás hiánya, a könnyű hegesztési beállítás, a stabil folyamat és a jó minőség, valamint a szalaganyaggal szembeni alacsony követelmények.
Az indukciós hegesztés azonban 40-50%-kal nagyobb teljesítményt igényel, mint a kontakthegesztésé, sebessége pedig körülbelül 1/2-2/3-a az azonos teljesítmény- és csőmérő mellett végzett kontakthegesztésének. A gyártási gyakorlatban általában az indukciós hegesztést választják.